Ma aztán volt időm gondolkodni....gyűlölök egyedül lenni,hát ma szinte egész nap nem találkoztam senkivel. Nem azt mondom ,hogy már szeretem a magányt,de merengeni,egy-két dolgot magamban letisztázni ,na arra tökéletes!

Egyszer már említettem,hogy nagyon megbántam mikor ,,őt" töröltem ismerőseim közül...merő kíváncsiságból,vagy nem is tudom miért ,de megjelöltem...és visszajelölt..belegondolhatnék bármit...,de nem teszem! Ma nem az álomvilágos ,,cuki kiscsaj vagyok",aki hisz a tündérmesében...hiszem ,hogy amiket akkor mondott,azt úgy gondolta,akkor,hiszem,hogy fontos voltam,akkor és hiszem,hogy szeretett...akkor. De az elmúlt,mást szeret,más a hercegnő és másra figyel úgy,mint  rám...akkor.Azóta tudom azt magamról,hogy a konyhában állva,ha várok valamire rögtön zsebreteszem a kezem,ha ideges vagyok a két lábamat összedörzsölöm...és ha pisilek :D kiráz a hideg...Most minden más,azt is elhiszem,sőt legbelül tudom ,hogy ő sem fog soha elfelejteni, valahol mindig én leszek az első akinek megnyílt...akit szeretett úgy ahogy kell,akkora szenvedéllyel,akinek először megmutatta magát,ezt tudom! Ahogy azt is ,hogy nincs ezen a földön semmi,ami annyira hiányzik,,hogy valaki olvasson az arcomból...,hogy mondok valamit és szinte beleremegett,hogy mennyire cuki vagyok..és akkor úgy is éreztem magam.....jónak,szépnek és valakinek...Nem is tudom elmondani hányszor volt olyan ,hogy mondtam valami frappánsat,kedveset és vártam ....bármilyen reakcióra,hogy valaki észrevegye...de semmi!

Hiányzik,mindenestől,de tovább lépett,tovább kell lépnem. Nem tehetek semmit és nem is akarok. Már átérzem ,hogy milyen valakit elengedni,hogy a másik boldog lehessen.Nem azt mondom,hogy várok fél éve,hogy rájöjjön,hogy én kellek neki,de mégis!Tudom, én kellettem akkor...meg mivel egyértelműen tudatta,hogy van valakije és azóta is szépen megvannak,hát nekem is muszáj volt próbálkoznom. Randiztam, volt akiben többet is láttam, van aki ha könyörögne sem kellene,akkora csalódás volt maga az ember!!!

Szerintem a lelkem nem engedte el őt,vagy az agyam...nem is tudom. De el kell...nem azt mondom,hogy na, a mai nap után ez varázsütésre működni fog,de megfogom találni a módját ,hogy lezárjam,nehéz lesz ,eddig is az volt. Megrázom a fejem és mondom magamnak ,,Viki!!!!",kezdj magaddal valamit,csinálj valamit!!!Neked sem jó ez így........

Hihetetlen mekkora őrültségeket csináltunk meg egymásért, mind a ketten, nem számított,hogy valószínű nevettek rajtunk, nem számított semmi. Magam részéről biztosan tudom,hogy mindig velem lesz, két tetoválásom is van miatta,ahogy neki is ,,tőlem",kaptam egy pici elefántot tőle és elefántokat festettem a falra,ott díszeleg kedvenc írom Nicholas Sparks idézete is,ami szerintem egy az egyben minket idéz:

Nem akartam beléd szeretni, és nem hiszem, hogy te is akartad volna. De amikor találkoztunk, mindketten éreztük, hogy nem tudunk tenni semmit az ellen, ami velünk történik. Egymásba szerettünk, minden különbözőségünk ellenére, és ezzel valami ritka és gyönyörű jött létre. Az én számomra az ilyen szerelem egyszer adatik meg az életben, ezért vésődött minden pillanata egyformán az emlékezetembe, s ezért nem feledem soha egyetlen másodpercét sem...

Mosolygok és sírok..hm..egyszerre. Mintha most látnám utoljára,mintha most búcsúznék,előttem van az arca,érzem milyen puha volt tapintása,érzem magát az érzést mikor átkarolt,a nyugalmat...bezárult világot, és a keze, annyira tetszett a keze... :D (még ez a ....is... áhhh )

Lezárni a fejemben...megtartani a szép emlékeket,elfogadni,hogy a múlt az a múlt és hogy nem jön vissza többé...hát nagy feladat,de menni fog.Szeretettel gondolok rá,semmi harag,csak a jó,én is ugyanezt tettem volna a helyében.Tiszteletben tartani ,hogy mindenki maga dönti el ,hogy mit akar,kit akar az életében látni,habár ez hülyeség..eddig sem bántottam az új életét. Hát tényleg csak a fejemben kell rendet rakni...ez ma elkezdődött!