Az ajtóból visszanézek egyszer, utoljára,
Majd egymagammal elindulok a nagyvilágba.
Szívem remeg, szemem könnyes, de lelkem útra kész.
Múltamat magam mögött hagyom, bármilyen nehéz.
Nem tudom még, merre vezethet hosszú utam,
Életem iránytűje vajon most mit mutat.
Ma nem tarthat velem múltamnak kísértő szelleme,
Új nap virrad, jelezve, ez egy új élet kezdete
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.