Hihetetlen egy szerkezet a szív.Hihetetlen ahogy tud fájni...nem is az a veszélyes,mikor üvöltve kiakad és törsz-zúzol,hanem amikor nap mint nap érzed azt a fura zsibbadást,szorítást, lemondó belenyugvást,ami időről-időre belenyilal,amitől kiáltanál,zokognál,de tudod ,hogy semmi értelme...de akkor miért jön vissza újra és újra?Aztán belefáradsz,megrázod magad és csinálod tovább a dolgod, megy tovább a nap,tudva ,hogy elég egy zene,egy mozdulat, egy szó vagy egy gesztus és újra szorongat. Mindezt úgy ,hogy ezt senki sem tudja rólad,senki sem látja, nem is értenék, nem is tudnád elmondani, mert talán te sem érted....