Amikor véget ér valami, hajlamosak vagyunk csak a szépre, jóra emlékezni. Ez fájó. Nem véletlenül ért véget, próbálj meg tudatosan emlékezni arra, ami nem működött, amit nem szerettél benne, amiben megbántott. Tudom, mindig azt hangoztatom, hogy pozitív gondolkodás, és űzd messze a rosszat. De ez most más. Helyre kell raknod a dolgokat és az eszedre hallgatni. Mert ami nem megy, az okkal nem megy. Okkal jártatok egy úton, míg kellett, és okkal búcsúztatok a kereszteződésben. Adtatok, kaptatok, míg kellett. Menj tovább az utadon. Nézz előre. És oldalra. És körbe. De soha ne hátra. Ha rövid idő múlva mégis van merszed visszatekinteni, lásd, hogy arrafelé minden felhős. Viszont hidd el nekem idővel, mikor már kilométerekre leszel attól a bizonyos kereszteződéstől, és újra visszapillantasz ragyogni fog a nap. Mert az egyszerűen nem lehet, hogy a múltadat megbánd. Csak adj időt, hogy minden oda kerüljön ahova kell