Felejtsd el a valóságot. Csukd be a szemed. Gondolj arra, mit éreztél, mielőtt először megcsókolt, vagy először hozzád ért. Mielőtt közel kerültetek volna, te már ismerted a mosolyát, tudtad a szeme színét, és hogy mindig isteni illata van. És mikor végre rád nézett, egy hétig is bámultad volna, de semmi sem volt olyan, mint mikor először megérintett. Olyan volt, mintha csak ketten léteznétek, és csak gondolni sem tudtál arra, hogy valaha el kell válnod tőle.

Csak egyszer,egyetlen egyszer éreztem ilyet...arra vágyom újra,minden áldott nap és eljön,mert eljön...mert megérdemlem! Becsukom a szemem és arra gondolok milyen jó is volt! Milyen izgalommal és félelemmel indultam hozzá, mennyire vártam,hogy meglássam,mennyire vágytam arra a már ezerszer kimondott csókra,a vágyra, és persze emlékszem,hogy ő milyen izgatott volt, drágaságom..milyen zavarban volt :D Érdekes,mosolygok! Most az a hihetetlen szorító,fájó érzés nincs a mellkasomban,valahogy lenyugodtam. Egyszerűen jó rá gondolni,emlékezni ránk,emlékezni az apró,ezernyi csodára,ami mi voltunk... szép volt ,tényleg életem nagyon nagyon meghatározó,szenvedélyes, felkavaró és minden bizonnyal az ,,életben" elindító időszaka volt ez a rövid szösszenet. Nem bánom egyetlen percét sem,lehetett volna hosszabb is,lehetett volna nyugodtabb is és kevésbe bonyolult,habár ma már máshogy csinálnám, mert egyszerűen nem adnám fel semmiért sem ezt az érzést,azt a csodát,de nem bánom ,hogy így történt ,így kellett lennie. Talán azért,hogy megtanuljam...hát megtanultam! Még mindig hiszem,hogy ilyen kapcsolat az ember életében egyszer,maximum kétszer fordul elő-ha szerencsés vagy-de, ha kiváltja belőlem valaki...nem engedem....,mégegyszer ezt a hibát nem követem el!