Imádom ezt az időszakot...nagy ritkán megesik, hogy így jön össze a vasárnap reggel. Lali és Beno az édesek álmát alusszák, kiülök a teraszra,megiszom a finom tejeskávém, elszívom a cigim és élvezem a csendet. Picit hűvös van, nem sokáig....nagyon meleg lesz ma is. Csak ülök és nézem a virágainkat, amikre olyan büszke vagyok, szeretgetjük őket és meghálálják. Jönnek-mennek a törpetyúkok és kiscsibéik, a legidősebb kutyusom, Pixie egy lepkét kerget, bár szegényem alig lát és hall, de úgy mozog, mintha 1 éves lenne. Imádom ezt a napszakot...a nyugalom felsőfoka.

Elfogyott a kávé...rágyújtok és elindulok sétálni, körbe az udvarban és csak nézem, hogy minden milyen csendes, békés...Méhek és két szitakötő is van a tónál, nagyon szépek, megnyugtató.... Pixie-n kívűl a többi kutyus kidőlve fekszik, Joggy a hinta alatt, Amber és Mike az udvar közepén, mutatva ezzel is hogy aztán semmi gondjuk nincs a világon. Megnézek minden egyes cserepet, minden egyes kasót, kiszedem ha látok benne nőni nem odaillő gazt és nyugtázom magamban , hogy még minden olyan csodás , mint előző alkalommal volt.

Többször láttam már egy búbos bankát sétálni az udvarba, szinte mindig reménykedem , hogy kinézek és újra láthatom, de ez nem mindig történik meg. De ma igen! Csodaszép madárka. Olyan méltóságteljesen sétálgat, és igen, ebben a percben ő az udvar királya. Imátkozok , hogy Pixie ne lássa meg, úgysem tudná elkapni, de elkergetné, bár szerintem mivel többször járt itt nálunk , nem hiszem , hogy jönne ha kergették volna.

Szóval...ez kell nekem...időről-időre , hogy legyen ez a szösszenetnyi idő, magamra és az udvarra. Jól indul a vasárnapom...