Csak úgy mennek a napok...októberben lesz 2 éves a fiam. Hihetetlen, hogy megy az idő. Nem csak rajta veszem észre, de nyilván az ő növekedésén a legszembetűnőbb.

Milyen érdekes az élet, csak megy-megy az idő, de mégis hova..és miért? Hajtjuk a napokat , hogy bárcsak hétvége lenne, bárcsak következő szülinap, vagy valamilyen családi esemény , de szinte sosem állunk meg és gondolkozunk el ..miért is hajtjuk úgy? Mert elmúlik...tényleg csak elmúlik minden. Kicsit nehéz egy olyan gyakorlatias férj mellett mint a Lali, máshogy látni az életet, az időt, de azért sikerül. És én szeretek elmélkedni, szeretek megállni és gondolkodni.Nála minden fekete-fehér és pont. Nem mondom, hogy nem jó az a felfogás, vagy , hogy talán könnyebb is neki, mert történik valami...bármi, akkor ez van és kész, megkell oldani. Szóval jó, hogy ilyen, ezzel szemben én vagyok a nagy MIÉRT..

Miért történt ez így, miért nem lehet ezt úgy, miért vannak ezek vagy azok úgy ahogy.. Mondtam én hogy kusza! Talán pont ezért vagyunk együtt jók, mégha sok vitát is vagy ellentétet szít is a más felfogás, de lehet, hogy hozzám pont egy ilyen ember kell. Visszaránt különben elrepülnék...a gondolatokban. Ez nagyon sarkalatos volt. Tudok gyakorlatias lenni , tudok a földön járni két lábbal, de én folyton agyalok... 

Szóval az idő....nagyon megy... Mikor múlott így el, idő közben megálltam, úgyanígy morfondíroztam mint most, de nem értem,  hogy ment így el, hogyan múlt el ilyen sok-sok év..és mennyi van még vissza... Kikellene használni, mindha itt lenne egy ..nem kisördög, inkább valami a vállamon és mondaná, hogy mivan ha egy vagy két éved van csak vissza? Vagy még annyi se...éld meg a mindennapokat, merülj el mindenben, főként a gyereked mai mosolyában. Egyszóval én szeretem, hogy ilyen vagyok. Eltudok merülni... tényleg mindenben!!! 

Akkor kezdődjön a nap, minden apró kis csodájával (felébredt a legnagyobb CSODÁM)

Imádom ezt az időszakot...nagy ritkán megesik, hogy így jön össze a vasárnap reggel. Lali és Beno az édesek álmát alusszák, kiülök a teraszra,megiszom a finom tejeskávém, elszívom a cigim és élvezem a csendet. Picit hűvös van, nem sokáig....nagyon meleg lesz ma is. Csak ülök és nézem a virágainkat, amikre olyan büszke vagyok, szeretgetjük őket és meghálálják. Jönnek-mennek a törpetyúkok és kiscsibéik, a legidősebb kutyusom, Pixie egy lepkét kerget, bár szegényem alig lát és hall, de úgy mozog, mintha 1 éves lenne. Imádom ezt a napszakot...a nyugalom felsőfoka.

Elfogyott a kávé...rágyújtok és elindulok sétálni, körbe az udvarban és csak nézem, hogy minden milyen csendes, békés...Méhek és két szitakötő is van a tónál, nagyon szépek, megnyugtató.... Pixie-n kívűl a többi kutyus kidőlve fekszik, Joggy a hinta alatt, Amber és Mike az udvar közepén, mutatva ezzel is hogy aztán semmi gondjuk nincs a világon. Megnézek minden egyes cserepet, minden egyes kasót, kiszedem ha látok benne nőni nem odaillő gazt és nyugtázom magamban , hogy még minden olyan csodás , mint előző alkalommal volt.

Többször láttam már egy búbos bankát sétálni az udvarba, szinte mindig reménykedem , hogy kinézek és újra láthatom, de ez nem mindig történik meg. De ma igen! Csodaszép madárka. Olyan méltóságteljesen sétálgat, és igen, ebben a percben ő az udvar királya. Imátkozok , hogy Pixie ne lássa meg, úgysem tudná elkapni, de elkergetné, bár szerintem mivel többször járt itt nálunk , nem hiszem , hogy jönne ha kergették volna.

Szóval...ez kell nekem...időről-időre , hogy legyen ez a szösszenetnyi idő, magamra és az udvarra. Jól indul a vasárnapom... 

Igen, még én vagyok.....szarságokon órákat, napokat elmélkedő nő. Lehet, hogy mindenki ezt teszi, lehet éppen te is most elmélkedsz valamin ami nem múlik el, nem szabadulsz meg tőle...lehet , hogy hülyeség, lehet ,hogy nagy dolog, de ott motoszkál. Szerintem amúgy nagyban függ az éppeni élethelyzetedtől maga a dolgok nagysága is, a mikéntsége. Nah ezt máshogy is leírom...ha úgy nagyjából jó az életem, minden megy ahogy kell, akkor kattogok egy virágon, hogy miért nem nő vagy nem szaporodik. Nyilván ez egy sarkított példa, de a lényeg , hogy sose áll le!

Vissza-vissza olvasgatom a 7 évvel ezelőtti dolgaimat és persze...akkor nagyok voltak, sőt most is átérzem, hogy kegyetlen volt és nehéz, de tudom , hogy mennyivel nehezebb választások is vannak. Vagy ha nem tudsz változtatni... csak állsz mellette, előtte, benne és kattogsz. Hát én sokmindenen kattogok...

A héten lesz meg egy egészségügyi eredményem, legalábbis remélem , hogy a héten megjön és nagyon sokszor eszembe jut. És félek...nem újdonság, sokszor félek, de most szinte a szemem előtt zajlik le egy barátom küzdelme..Nem mondom , hogy én számítok rá, de nekem sok alapbetegségem van, sosem voltam egészséges. De ha előtted egy fiatal 40es, életerős embernek csak úgy az arcába csapják, hogy nesze rákos vagy és 1 héten belül műttenek...nah az puff, letaglóz.Fél , láthatóan fél, de nem mondja, mindha csak úgy menne tovább az élet, teszi a dolgát, mosolyog, én ezt nem hiszem , hogy tudnám...sőt biztosan nem tudnám csinálni! Pár órán belül fekszik be a kórházba..mennyire rossz lehet, mennyire esetlennek és kiszolgátatottnak érezheti magát, mennyire bizonytalannak gondolhatja szegény a jövőjét, vagy csak a következő pár napját. Nagyon sajnálom, erre nincs jobb szó... sajnálom! Lélekben erősen szorítok! Minden rendben lesz!

,,A hitet elveszítheted, de hit nélkül nincs élet. A reményt, hogy érdemes azt elnyüvi az ember élet során, de enélkül nincs élet, nincs iskola, nincs szerelem, nincs gyerek, nincs élet" 

Most mennem kell, felébredt az én csodafiam 

Sziasztok!

Úristen ...7 év! Ennyi telt el az utolsó bejelentkezésem óta. 7 év, amiben volt minden.Jó,rossz , bánat és keserűség, de megannyi öröm és apró csodák is, valamint nagy csoda is!

Kicsit megváltoztam, kicsit máshogy látok dolgokat, de még mindig álmodok, álmodok nagyokat....és ,,hiszek a csodákban, mert körbevesznek" ( erről már régesrég írtam). Úgy éreztem hogy újra kell , hogy itt legyek, csak mondjam , mondjam , nem gondolkodva, mint egy jó pszichiáternek. Nem azért , mert baj van, nem azért mert minden felhőtlen, csak mert hiányzott és szerettem írni.

Legyen ez az első...

Kövess, ha akarod olvasni a hülyeségeimet :)

Jó és rossz napok..hm.....váltogatják egymást.Nem gondoltam volna,de tényleg ,hogy mennyire megváltozhat az élet egy gesztustól,egy mosolytól,egy érzéstől...egy bizonyos érzéstől egy bizonyos embertől :) Mostanában valahogy olyan dolgok történnek velem,érthetetlen módon a segítségemre, ,, a gyógyulásom"szolgálatára, ami valójában pont az ellenkezőjét vitatja :) Nah ez igazán bonyolultan hangozhat...Szituáció: 90 éves bácsi olyan történetet mesélt,hogy ha csak rágondolok kiráz a hideg, annyira megható, könnyeim kijönnek ha csak belegondolok.60 évet leélt a feleségével,aki sajnos évek óta már nincs közöttünk. Mesél a fiatalkoráról, régi barátokról és egy lányról...plátói szerelem...mindenkinek volt, van és lesz is... de az , hogy különböző és teljesen jogos!!! spekuláció után rájött.hogy az a lány szintén gondol rá,a lányának mesélt róla, tehát az a szikra ott volt, kétségtelenül ott volt közöttük. Eltelt ennyi év, nem 2,3,vagy 10.....hanem egy élet és ott motoszkál a fejben...

Első reakcióm ,,Akkor nincs remény.. :( ", hogy valakit csak kitörlök és kész mert azt akarom? A bácsi válasza: remény az mindig van :) és hidegzuhany.....évek óta tudja,hogy melyik idősek otthonában van a hölgy és szívesen beköltözne.... egy élet..elmúlik , de a bizonyos személy ott maradt a fejben, a szívben... Nem történik semmi,hagyja had múljon...

Mennyi hasonló eset lehet, a nagy világ telis-tele van valamire, valakire váró szívekkel, látszólag elmúló szerelmekkel...beteljesületlen boldogságokkal. Azt hiszem az én ,,bizonyos" személyem is megvan, mindig ott lesz, róla szólt-szól ez az egész, és szólni is fog... de attól még élni kell,így a helyes, így kell lennie. Had múljon, had fájjon, időről-időre...

Szinte el is felejtsük ebben a kesze-kusza , bonyolult világban , hogy ez az ami fontos,amiért élni kell.Élni tovább és ha már egyszer megtörtént tanulni belőle, emlékezni rá, mosolyogni ha eszünkbe jut, és reménykedni! Reménykedni, ki ebben , ki abban...és ,hogy miért is tanulság ez számomra? Mert ott van és kész! Nem tudom kitörölni, nem tudom elfelejteni.... de jó helyen is van ott, így kellett lennie. Sokszor mondtam, hogy nem bánom és így is van. Élek nélküle is, telnek az évek... és reménykedem! Reménykedem , hogy jönni fog valaki akivel leélhetem az életem és ha szerencsém lesz azt a ,, bizonyos érzést" is érezhetem újra :)

Hihetetlen egy szerkezet a szív.Hihetetlen ahogy tud fájni...nem is az a veszélyes,mikor üvöltve kiakad és törsz-zúzol,hanem amikor nap mint nap érzed azt a fura zsibbadást,szorítást, lemondó belenyugvást,ami időről-időre belenyilal,amitől kiáltanál,zokognál,de tudod ,hogy semmi értelme...de akkor miért jön vissza újra és újra?Aztán belefáradsz,megrázod magad és csinálod tovább a dolgod, megy tovább a nap,tudva ,hogy elég egy zene,egy mozdulat, egy szó vagy egy gesztus és újra szorongat. Mindezt úgy ,hogy ezt senki sem tudja rólad,senki sem látja, nem is értenék, nem is tudnád elmondani, mert talán te sem érted....

Istenem hogy hiányzol...... :(

Hogyan lehet ,hogy annyira telis-teli van a fejem,a szívem..egyszerűen nem tudom kibogozni...nem értem,mi miért van ,mi is történik velem???

Az elmúlt napok...hát káosznak mondanám! Fura dolgok történnek,fura emberek találnak be akkora böszmeségekkel,hogy már elsem hiszem! Értem én ,hogy aranyos vagyok meg kedves :D , nade álljon meg a menet,a hülyeségektől kíméljetek könyörgöm.Akkor csak úgy kapok egy üzit a semmiből Mike-tól(róla egyszer írtam)...közel 4-5 hónapja hallani sem hallottam róla és mintha csak jelezné,hogy létezik...hát tudom ,nem érdekel! A lényeg pedig a lelkitársacskám....kemény dió az egész! Mi van akkor ha az egyik fél picit többet érez de elmúlik,aztán a másik is...de ez nem egy időben,vagy fontosabb témák vannak,és amúgy is ezt nem neten kell megbeszélni. Most én innen hogyan oldjam meg? Gondjai vannak,és nem ez a legfontosabb,aztán meg mikor jó kedve van taktikázik..na puff,kell vagy másfél nap,mire valószínűsítem magamban,hogy mit miért mondhat,de ez még mindig ELMÉLET!!! Vagy ezt ő előre,direkt elgondolva teszi, had zavarodjon össze a hülye..nem tudom....Kicsinálnak a taktikázós pasik,de miért is az ilyenek jönnek be? A lényeg .hogy nem tudunk találkozni, a napok meg csak múlnak....napról-napra egyre jobban teli a buksim gondolatokkal,minden zavaros....fájdalmasan nem egyértelmű...

Valahol úgy vagyok ,hogy valami úgyis lesz,most nem csak rá gondolok ,hanem úgy mindennel kapcsolatban,ezzel nyugtatom magam. Úszok az árral,nem is tehetek mást,nincs mit tennem. Ami vagy aki jönni akar, az úgyis jön és én nem piszkálok bele többet a sorsomba,nem akarom irányítani! MOST NEM!Valószínű ezért érzem ,hogy káosz.zűrzavar van bennem,mert most nem varrogatom el egyesével a szálakat,nem rendezek el mindent szépen ,ahogy szoktam. Nem tudom,hogy  melyik variáció a helyes vagy eredményesebb, nem tudom...most ez van és kész!

Vagy a magány a kiváltó ok,és az ,hogy ennyi mindenki van körülöttem,de nincs az az egy akivel lehetne, ,,este ott alszok baba",kiskifli-nagykifli...egymásbaborulós,a szuszogására elalvós pillanataim...vagy minden egyben :(

Hazudtam legutóbb.....összerogytam,szétestem és rettegek! Félek,hogy sosem lesz jobb,mint most,hogy már mindig ez a ,,semmi" marad.Csinálom a dolgom,teszem amit tennem kell,de szörnyű hiányérzet kísért.Lehetnek körülöttem százan,jobbnál jobb emberek,barátok.....valami hiányzik. Te! Te hiányzol..mellőlem...

De holnap újra felkelek,nem beszélek rólad,mintha nem is volnál,csak a gondolataimban létezel....az meg olyan mintha nem is lenne,azt csak én érzem......de még hogy érzem.....

Azt mondják a blogírás legfőbb aranyszabálya,hogy ne hagyjuk abba...nos sajnos mostanában nagyon kevés időm van! Szerencse... nem szerencse ....ez van ,és valahol ez is volt a cél. Amikor elkezdtem írni rossz lelkiállapotban voltam,szétesve,teljesen magam alatt, vissza-vissza olvasgatva sok dolgon mentem át,sok mindent átértékeltem, sokkal jobbam ismerem magam! Igenis volt honnan hová fejlődnöm és remélem nem áll meg ez a folyamat.Rájöttem kik az igazi barátaim, kik azok akik azért szeretnek aki vagyok,hogy mennyire sokan vannak és mennyire szeretem őket,akik nem azt mondják ,hogy hülye vagy ,mert ezt csinálod,hanem átérzik, és hagynak,had éljem át,had éljem meg a rosszat ,a jót ...közben pedig őszintén vigyáznak rám és figyelik sorsomat.

Nem szeretném abbahagyni az írást,de valószínű,hogy ritkán fogok tudni leülni és elmondani a gondolataimat.Szóval ,,veled" kezdődött minden...miattad lettem aki,de nem ám csak úgy vállbaveregetősen,hogy ,,igenis kisfiam jól tetted", ,,neked jobb lesz nélkülem,te jobbat érdemelsz", és ,,lám-lám igazam volt" módon, de nem ám ! Miattad történt igen,de bármit tettem azóta,bármi jó történt velem azért én küzdöttem meg,és hidd el kőkeményen megküzdöttem! Nem te tettél velem jót..de nem ám,mert felállnom is egyedül kellett, az én elhatározásom volt,hogy most már elég.Te voltál az akin hónapokig járt az agyam,te miattad tettem mindent,hol azért ,hogy azt lásd ,hogy jól vagyok,hol azért,hogy azt mennyire nem....Már nem...Eme kis folyamat során szép lassan magamra találok, szuper állásom van,azt csinálom amit szeretek,rengeteget dolgozom,de úgy érzem most vagyok önmagam.és tudod ,hogy honnan tudom,hogy nem te segítettél? Hogy ezt csakis magamnak köszönhetem? Ha segítettél volna akkor ,ha itt lettél volna, akkor ezeket a sikereket melletted érem el,nem pedig miattad....

Nos,amit adtál örökké megmarad,örökké magamban hordom,mint egy picike amulettet...,mert ezért vagyok én! Én ....Nem kell sajnálnod..sajnálnotok.. miért is tennétek? Boldog vagyok,nem vagyok teljes....még,de boldog vagyok!Szó-szó veled kezdődött és így ér véget ...6 hónap...de nem bánom,esküszöm nem!

Te vagy az első,őrült szerelmem....hát igen,azaz igazi nem tudod megmagyarázni ,hogy miért kell ..csak kell szerelem....legalább tudom mire vágyom,erre csak az illető látható és érezhető legyen...és tökéletes lesz minden!

"Azt hiszed, hogy sosem múlik el. Idővel pedig azon kapod magad, hogy már nem keresed mindenkiben a mozdulatait, sőt ha egy hasonló kinézetű ember sétál el előtted az utcán, akkor is tovább mész, mert már nem hiányolod őt, az életedből. Idővel megtanulsz hozzáigazodni a hiányához. Hogy mikor leszel túl rajta? Lehet, hogy holnap, lehet, hogy évek múltán, de az is lehet, hogy soha. Az idő majd elmossa a fájdalmad, s bár megszüntetni ugyan nem fogja, de elhomályosítja, ahogy a tenger is elsodorja a homokot, idővel a szíved is lecsillapodik majd."