Jó és rossz napok..hm.....váltogatják egymást.Nem gondoltam volna,de tényleg ,hogy mennyire megváltozhat az élet egy gesztustól,egy mosolytól,egy érzéstől...egy bizonyos érzéstől egy bizonyos embertől :) Mostanában valahogy olyan dolgok történnek velem,érthetetlen módon a segítségemre, ,, a gyógyulásom"szolgálatára, ami valójában pont az ellenkezőjét vitatja :) Nah ez igazán bonyolultan hangozhat...Szituáció: 90 éves bácsi olyan történetet mesélt,hogy ha csak rágondolok kiráz a hideg, annyira megható, könnyeim kijönnek ha csak belegondolok.60 évet leélt a feleségével,aki sajnos évek óta már nincs közöttünk. Mesél a fiatalkoráról, régi barátokról és egy lányról...plátói szerelem...mindenkinek volt, van és lesz is... de az , hogy különböző és teljesen jogos!!! spekuláció után rájött.hogy az a lány szintén gondol rá,a lányának mesélt róla, tehát az a szikra ott volt, kétségtelenül ott volt közöttük. Eltelt ennyi év, nem 2,3,vagy 10.....hanem egy élet és ott motoszkál a fejben...

Első reakcióm ,,Akkor nincs remény.. :( ", hogy valakit csak kitörlök és kész mert azt akarom? A bácsi válasza: remény az mindig van :) és hidegzuhany.....évek óta tudja,hogy melyik idősek otthonában van a hölgy és szívesen beköltözne.... egy élet..elmúlik , de a bizonyos személy ott maradt a fejben, a szívben... Nem történik semmi,hagyja had múljon...

Mennyi hasonló eset lehet, a nagy világ telis-tele van valamire, valakire váró szívekkel, látszólag elmúló szerelmekkel...beteljesületlen boldogságokkal. Azt hiszem az én ,,bizonyos" személyem is megvan, mindig ott lesz, róla szólt-szól ez az egész, és szólni is fog... de attól még élni kell,így a helyes, így kell lennie. Had múljon, had fájjon, időről-időre...

Szinte el is felejtsük ebben a kesze-kusza , bonyolult világban , hogy ez az ami fontos,amiért élni kell.Élni tovább és ha már egyszer megtörtént tanulni belőle, emlékezni rá, mosolyogni ha eszünkbe jut, és reménykedni! Reménykedni, ki ebben , ki abban...és ,hogy miért is tanulság ez számomra? Mert ott van és kész! Nem tudom kitörölni, nem tudom elfelejteni.... de jó helyen is van ott, így kellett lennie. Sokszor mondtam, hogy nem bánom és így is van. Élek nélküle is, telnek az évek... és reménykedem! Reménykedem , hogy jönni fog valaki akivel leélhetem az életem és ha szerencsém lesz azt a ,, bizonyos érzést" is érezhetem újra :)