Csak úgy mennek a napok...októberben lesz 2 éves a fiam. Hihetetlen, hogy megy az idő. Nem csak rajta veszem észre, de nyilván az ő növekedésén a legszembetűnőbb.

Milyen érdekes az élet, csak megy-megy az idő, de mégis hova..és miért? Hajtjuk a napokat , hogy bárcsak hétvége lenne, bárcsak következő szülinap, vagy valamilyen családi esemény , de szinte sosem állunk meg és gondolkozunk el ..miért is hajtjuk úgy? Mert elmúlik...tényleg csak elmúlik minden. Kicsit nehéz egy olyan gyakorlatias férj mellett mint a Lali, máshogy látni az életet, az időt, de azért sikerül. És én szeretek elmélkedni, szeretek megállni és gondolkodni.Nála minden fekete-fehér és pont. Nem mondom, hogy nem jó az a felfogás, vagy , hogy talán könnyebb is neki, mert történik valami...bármi, akkor ez van és kész, megkell oldani. Szóval jó, hogy ilyen, ezzel szemben én vagyok a nagy MIÉRT..

Miért történt ez így, miért nem lehet ezt úgy, miért vannak ezek vagy azok úgy ahogy.. Mondtam én hogy kusza! Talán pont ezért vagyunk együtt jók, mégha sok vitát is vagy ellentétet szít is a más felfogás, de lehet, hogy hozzám pont egy ilyen ember kell. Visszaránt különben elrepülnék...a gondolatokban. Ez nagyon sarkalatos volt. Tudok gyakorlatias lenni , tudok a földön járni két lábbal, de én folyton agyalok... 

Szóval az idő....nagyon megy... Mikor múlott így el, idő közben megálltam, úgyanígy morfondíroztam mint most, de nem értem,  hogy ment így el, hogyan múlt el ilyen sok-sok év..és mennyi van még vissza... Kikellene használni, mindha itt lenne egy ..nem kisördög, inkább valami a vállamon és mondaná, hogy mivan ha egy vagy két éved van csak vissza? Vagy még annyi se...éld meg a mindennapokat, merülj el mindenben, főként a gyereked mai mosolyában. Egyszóval én szeretem, hogy ilyen vagyok. Eltudok merülni... tényleg mindenben!!! 

Akkor kezdődjön a nap, minden apró kis csodájával (felébredt a legnagyobb CSODÁM)