Azt mondják a blogírás legfőbb aranyszabálya,hogy ne hagyjuk abba...nos sajnos mostanában nagyon kevés időm van! Szerencse... nem szerencse ....ez van ,és valahol ez is volt a cél. Amikor elkezdtem írni rossz lelkiállapotban voltam,szétesve,teljesen magam alatt, vissza-vissza olvasgatva sok dolgon mentem át,sok mindent átértékeltem, sokkal jobbam ismerem magam! Igenis volt honnan hová fejlődnöm és remélem nem áll meg ez a folyamat.Rájöttem kik az igazi barátaim, kik azok akik azért szeretnek aki vagyok,hogy mennyire sokan vannak és mennyire szeretem őket,akik nem azt mondják ,hogy hülye vagy ,mert ezt csinálod,hanem átérzik, és hagynak,had éljem át,had éljem meg a rosszat ,a jót ...közben pedig őszintén vigyáznak rám és figyelik sorsomat.

Nem szeretném abbahagyni az írást,de valószínű,hogy ritkán fogok tudni leülni és elmondani a gondolataimat.Szóval ,,veled" kezdődött minden...miattad lettem aki,de nem ám csak úgy vállbaveregetősen,hogy ,,igenis kisfiam jól tetted", ,,neked jobb lesz nélkülem,te jobbat érdemelsz", és ,,lám-lám igazam volt" módon, de nem ám ! Miattad történt igen,de bármit tettem azóta,bármi jó történt velem azért én küzdöttem meg,és hidd el kőkeményen megküzdöttem! Nem te tettél velem jót..de nem ám,mert felállnom is egyedül kellett, az én elhatározásom volt,hogy most már elég.Te voltál az akin hónapokig járt az agyam,te miattad tettem mindent,hol azért ,hogy azt lásd ,hogy jól vagyok,hol azért,hogy azt mennyire nem....Már nem...Eme kis folyamat során szép lassan magamra találok, szuper állásom van,azt csinálom amit szeretek,rengeteget dolgozom,de úgy érzem most vagyok önmagam.és tudod ,hogy honnan tudom,hogy nem te segítettél? Hogy ezt csakis magamnak köszönhetem? Ha segítettél volna akkor ,ha itt lettél volna, akkor ezeket a sikereket melletted érem el,nem pedig miattad....

Nos,amit adtál örökké megmarad,örökké magamban hordom,mint egy picike amulettet...,mert ezért vagyok én! Én ....Nem kell sajnálnod..sajnálnotok.. miért is tennétek? Boldog vagyok,nem vagyok teljes....még,de boldog vagyok!Szó-szó veled kezdődött és így ér véget ...6 hónap...de nem bánom,esküszöm nem!

Te vagy az első,őrült szerelmem....hát igen,azaz igazi nem tudod megmagyarázni ,hogy miért kell ..csak kell szerelem....legalább tudom mire vágyom,erre csak az illető látható és érezhető legyen...és tökéletes lesz minden!

"Azt hiszed, hogy sosem múlik el. Idővel pedig azon kapod magad, hogy már nem keresed mindenkiben a mozdulatait, sőt ha egy hasonló kinézetű ember sétál el előtted az utcán, akkor is tovább mész, mert már nem hiányolod őt, az életedből. Idővel megtanulsz hozzáigazodni a hiányához. Hogy mikor leszel túl rajta? Lehet, hogy holnap, lehet, hogy évek múltán, de az is lehet, hogy soha. Az idő majd elmossa a fájdalmad, s bár megszüntetni ugyan nem fogja, de elhomályosítja, ahogy a tenger is elsodorja a homokot, idővel a szíved is lecsillapodik majd."