Szinte az egész tegnapi napot végig aludtam..fáradt voltam,kimerültem..és megint a kis kedvenceim segítettek,hogy jobban legyek,hogy jobban érezzem magam. Nélkülük már nem tudom hol lennék,egytől egyig imádom őket.Sokszor úgy érzem magam,mint egy idős macskás néni,minta filmekben..aki kisállatokkal veszi magát körül,hogy ne legyen egyedül...

Mindig is szerettem az állatokat,nem volt olyan ,hogy nem volt cicám,vagy kutyum,nyuszim vagy éppen degum... :D Tegnap felkeltem reggel 8-kor,orvoshoz mentem..kapkodtam,mint mostanában mindig,minden reggel,ha megyek valahová...Hazaértem 10 óra körül és fáradtnak éreztem magam,hát visszafeküdtem.Odamászik hozzám a ,,csöpet" kiskutyám Amber. Kis bohóc,11 hetes Yorky-m...a nyakamnál alszik! Nyalogat,ugrabugrál egy darabig,rám ugat ha nem vagyok a játékban partner,hülyültünk kicsit és észre sem vettem már aludt a szokásos helyén...

Mióta egyedül vagyok kicsit elszállt velem a ló..reálisan látom ,hogy sokan vannak ,de míg tudom ,hogy mindet tudom külön-külön szeretni,mindnek van mit ennie, mindet boldognak látom és boldoggá tesznek addig nem érdekel ...Van egy keverék kutyusom, Pixie,aki az egyik kedvenc tetoválómról kapta a nevét! Ő már 6 éves lesz ,a nézéséből megmondom,hogy mire gondol...és ha van ilyen,hiszem ,hogy van! ő is tudja ,hogy én mit érzek!!!! Mikor rossz estém volt,ő és néhai cicám Mia,aki szintén 6 éves volt,önfejű igazi nagyképű macska ,amilyennek kell lenni :D ,ketten voltak mellettem. Képzeld el,hogy este, fekszem az ágyban és sírok,mert rengeteget sírtam...Pixie a hasamra fekszik, rám néz..picike mancsával böködni kezdi az arcomat és nyüszög...mintha azt mondaná,,nyugi ,itt vagyok"..Mius meg a lábamhoz fekszik....Szinte minden este így történt! Aztán  Miaának kölykei születtek, három csöppség,nem voltak még 4 hetesek sem,mikor Mia furán kezdett viselkedni,lehangolt volt aztán hányni kezdett..időm sem volt állatorvost hívni,lefeküdt az szobám parkettájára és nagyon keserves sírásba kezdett,olyan fájdalmai voltak ,hogy a saját lábát rágta....Sírtam,hívtam húgomat, láttam ,hogy mi lesz a vége....Simogattam és elcsendesedett, nem volt 10-15 perc és eltávozott....a picik meg maradtak.....

Barátnőmnek, Noéminak kisgyerekei vannak és volt otthon bébitápszere,gondoltam egy próbát megér,jól felhígítva fecskendővel etettem őket,aztán kölyökkonzervvel kevertem..nem volt egyszerű,de mindent megért, mindhárman megmaradtak! Közben hozzám kerül Yang :D na ennek megint egy külön története van....

Szóval mint mindig elajándékoztam a kölyköket,de most egyet megtartottam, hogy Miából maradjon nekem is valami ezen a földön,egy kislányt!.... Ő lett Ying... A történet annyi ,hogy nem szeretek nevet adni úgy egy állatnak ha valami nem totál rá jellemző,vagy valahogy nincs hozzá egy olyan szituáció mint az esetükben :D készítettem egy képet ,mindkét kismacska a széken feküdt,mindkettő fekete-fehér foltos.....és nem igazán lehetett eldönteni,hogy hol kezdődik az egyik és hol végződik a másik..Így lettek Ying és Yang ,lány és fiú.

Mia egyik cicájának az új gazdijának szintén születtek...és megláttam..hát elsőre beleszerettem...fekete-fehér-vörös, minden mennyiségben,cuki gömbölyű fejecskével, áhhh kell nekem :D Ő lett Folti, FÓTI ahogy kicsit parasztosan,egyszer véletlen ezt mondtam :D és valahogy ráragadt!

Pixie kutyumnak kölykei lettek..az egyikük Amber.. na szóval mikor elvitték őket,mint ahogy lenni szokott kicsit több lett a teje,megduzzadtak a cicijei,3 kutyus helyett már csak egy cumizik...a lényeg!egyszer csak azt vettem észre,hogy nagy cuppogás :D Pixie felvitte az ágyra a Foltit,Yinget és Ambert....és szopiztak,egy kutyus két cica,Pixie meg halál nyugalomban fekve alszik...Na ez egy csoda!!!! Ying már nagy cicus,neki nem kellett a cici :D

Így lettünk ennyien...és mind velem alszik! A cicák szobatiszták,sőt valahogy úgy sikerült nevelnem őket,hogy például ha játszanak az udvaron és rájuk jön a kényszer...besétálnak (hát néztem akkor is egyet,azóta figyelem) és az alomba piszkítanak... vége és futás vissza játszani...van egy tál potpourri-m,minden reggel összeszedem,hát mert nagyon jó játék..hiába van macijuk,össze-vissza csörgő labdájuk, guruló egérkéjük...de nem bánom,nézni is szeretem őket!!!Amber-rel még gondjaim vannak(szobatisztaságot illetően) ,de rajt vagyunk az ügyön! A csodák körülöttünk vannak,csak észre kell őket venni,erre tanítanak ők,kis kedvenceink minket. Mert ez az,este lefekszem Amber a nyakamnál,Pixie a hasamon vagy a takaróm alatt,Ying a lábamnál,Yang általában az arcomon,dorombolva....és Folti a pootpouriban :D Dorombolásra,és szuszogásra alszom el,reggel pedig úgy keltenek mintha az anyukájuk lennék....na ez ami még segít,hogy bírjam a mindennapokat! 

Hiszek a csodákban, mert látom őket,minden áldott nap.

Varázslatot a mosolyokban,megvalósult lehetetleneket,

körbevesznek,boldoggá tesznek,erősebbé,hisz megadják a reményt......