Dühös vagyok!! Nem magamra vagy másra..úgy a világra!Tudom ,hogy sok rosszat cselekedtem én is,de körbenézek és anyám...akkora kamu kapcsolatok tucatszámra,hihetetlen...Nem értem és még én érzem magamban a bűntudatot? Azért mert szerettem,jó,persze játszottam...de nem hazudtam,egyszerűen nem tudtam mit tegyek..Belefáradtam ...azt látom ,hogy annak jön össze ,annak van/lesz szép élete aki megcsalja a másikat, aki megbántja a másikat...milyen érdekes ,hogy mikor ezt csináltam nem is voltam egyedül!!!Nem baj ,akkor sem lesz az soha többé,soha-de soha!

Most megint szétesek....és nem tudom mitől jönnek ezek a pillanatok..csak úgy elkap és nem tudok ellene mit tenni. Írnom kell,talán jobb lesz.Teljes szívemből szeretek valakit,habár nem látom,nem beszélek vele,semmit sem tudok róla..de lehet az is ,hogy csak az emlékébe vagyok szerelmes...vagy az érzésbe,amit tudott adni.Nem tudom.Kevereg bennem minden...Annyi emlék,hogy szétszakít,nem is tudok kivenni belőle egyet sem mert nem várja meg míg emlékszem...jön a következő..És ő tudja,pontosan ez volt a célja. Legalábbis azt hittem addig amíg azt hittem ismerem,de nem ismerem.Kitudja...? Én már nem..semmit sem! Most nagyon rossz,de lesz jobb is, tudom.Felállok és folyt.köv! De van egy szám amit már egy órája hallgatok újra és újra,nagyon depis az tuti,de az vagyok én is! Mikor először hallottam azt mondtam ,áhh ez az én számom! Az, mert voltam már én is úgy .hogy elővettem az üveget....hogy beakartam fejezni! De túléltem,felálltam és fel fogok most is,csak még egy kis idő kell,még egy kis idő semmi több...Egyszer azt mondta nekem,hogy nyugi, elfog múlni..hát múljon!!!! De hogy tudott elengedni????Közben meg tudom,hogy szeretett,csak elmúlt...akkor most ki volt őszintébb?